Személyiség- és sérülékenységi tényezők

Sok esetben a környezet csak pszichés problémaként kezeli a PPPD-és beteg tüneteit, nem kap validálást, ami elbizonytalanítja és növeli szorongását. 

A betegség aluldiagnosztizált, ami a beteg számára azt jelenti, hogy vagy nem vagy nagyon sok esetben csak hosszú hónapok után jut megfelelő diagnózishoz és kezeléshez 

Ez a kilátástalan és bizonytalan időszak nagyon megviseli a beteget, elbizonytalanodik és elmagányosodik a problémájával, ami amúgy a betegségből adódó természetes szorongásos reakcióit még jobban növeli. 

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a PPPD-és betegek túlnyomó többségénél a háttérben erős szorongásos hajlam, érzékeny idegrendszer, traumatikus események is állnak. 

A kutatások is alátámasztják, hogy PPPD-ben gyakoribb a szorongásos hajlam, a magas neuroticizmus,(az a személyiségvonás, amikor valaki érzelmileg érzékenyebb és hajlamosabb a negatív érzelmekre) perfekcionizmus és erősebb kontrolligény  (Staab, 2012; Popkirov et al., 2018) Természetesen ezeket a tényezőket nem okként, de sérülékenységi tényezőkként kell kezelnünk..

Tapasztalom, hogy a megfelelési kényszer, a hiányos önszeretet miatti túlpörgés és kifáradás gyakori jelenség azoknál akik ezzel a problémával küzdenek. Sokszor a szorongásos zavarokat a feltétel nélküli elfogadás hiánya, érzelmek elnyomása, a túlzott alkalmazkodás, valamint a túlzott teljesítményorientáció okozza. 

Az érzelmek elnyomása fokozza a fiziológiai arousalt, azaz az aktivációs állapot mértékét és a vegetatív idegrendszer (szimpatikus és a paraszimpatikus) instabilitását, ami befolyásolhatja a testérzékelést. Az idegrendszer az említett dolgok miatt tartós készenléti állapotba kerül. 

A szorongás és a szédülés kölcsönösen erősítik egymást.

Az idegrendszer felfokozott érzékenysége növeli a kitettséget. A szervezet fokozott éberségi állapotában sokkal érzékenyebben reagál a keletkező testérzetekre. Beindul egy ördögi kör, a kellemetlen testérzetek negatív gondolatokat indukálnak, ami akár katasztrofizáláshoz is vezethet. Ennek hatására kialakul és egyre erősabbé válik a szorongás. A szorongás és a szédülés kölcsönösen erősítik egymást. Néhány beteg bizonyos esetekben eljuthat a pánikrohamig is.

A vestibuláris rendszer és a limbikus hálózat szoros kapcsolatát Balaban és Thayer (2001) ismertette. Ez magyarázza, hogy a szorongás és az egyensúlyi bizonytalanság kölcsönösen erősíthetik egymást.


Fotó: Kaboompics

Gyakorta az orvosi diagnózis ilyenkor a PPPD (Persistent Postural-Perceptual Dizziness).

Már van diagnózisod? Jelentkezhetsz hozzám itt: