„Lehet, hogy csak beképzelem?” „Miért érzem úgy, mintha folyamatosan inogna alattam a talaj, miközben minden leletem negatív?” Ha PPPD-vel élsz, jó eséllyel ezek a kérdések már benned is felmerültek. És talán ennél is fájdalmasabb kérdést is feltettél magadnak: Normális vagyok egyáltalán?

A PPPD egyik legmegterhelőbb része nemcsak maga a szédülés vagy bizonytalanságérzés, hanem az a kétely is, hogy vajon normális-e mindaz, amit átélsz. Amikor a tünetek láthatatlanok, a vizsgálatok nem mutatnak eltérést, könnyű azt hinni, hogy a probléma „csak a fejedben van” – pedig a tüneteid nagyon is valósak.

Nem vagy egyedül

A PPPD egyik legnehezebb része nem csupán a szédülés vagy a bizonytalanságérzés, hanem az, hogy a tünetek kívülről nem látszanak. Emiatt sokan nemcsak a betegségükkel, hanem saját magukkal is harcolnak, miközben folyamatosan próbálják megfejteni, mi történik velük.

A legtöbb PPPD-s története nagyon hasonlóan kezdődik. Volt egy rosszullét: egy vírus, egy egyensúlyszervi betegség, egy pánikroham, egy különösen stresszes időszak, egy oltás, ami megviselt…..A kiváltó ok elmúlt, mégis maradt valami. Nem az a klasszikus forgó szédülés, hanem egy furcsa bizonytalanság.

Mintha puha talajon járnál. Mintha a tested nem lenne teljesen stabil. Mintha egy hajón állnál, amely finoman ringatózik. Orvostól orvosig jársz. Elkészülnek a vizsgálatok, MRI, neurológia, fül-orr-gégészet, laborok…és minden lelet negatív. Itt kezdődik a bizonytalanság második része, hiszen újra és újra ugyanazt hallod: „Minden rendben.”

Pedig te pontosan tudod, hogy nincs rendben. Lassan kezded megkérdőjelezni saját magadat. 

„Lehet, hogy csak beképzelem?”

„Mi van, ha én reagálom túl?”

„Más is érez ilyet?”

Ha ezek a gondolatok ismerősek, tudd, hogy nem vagy egyedül. A PPPD-ben élők jelentős része pontosan ezen a belső úton megy keresztül.

A PPPD a kívülállóknak szinte mindig láthatatlan

Nincs gipsz, nincs seb, sokszor még a vizsgálatok sem mutatnak eltérést.

Kívülről úgy tűnhet, hogy minden rendben van, belül viszont folyamatosan dolgozik az idegrendszered. A környezeted megpróbál jótanácsokkal ellátni, amivel épp az ellenkező hatást érik el.

„Biztos csak stresszes vagy.”

„Próbálj meg nem foglalkozni vele.”

„Ha minden leleted jó, akkor nincs aggódj, nincs semmi baj.”

Ezek a mondatok többnyire jó szándékból hangzanak el, mégis azt az érzést erősítik benned, hogy senki sem érti, min mész keresztül. Pedig a PPPD tünetei nagyon is valósak, nem képzeled be őket. Ez nem „hiszti”és nem gyengeség.

A jelenlegi tudásunk szerint a PPPD-ben az agy egy korábbi veszélyhelyzet után továbbra is fokozott készenlétben működik. Az egyensúlyi rendszer túlérzékennyé válik, ezért olyan ingereket is veszélyként értelmez, amelyek valójában teljesen ártalmatlanok. Ezért érzed magad rosszabbul egy bevásárlóközpontban, mozgólépcsőn, forgalmas utcán vagy olyan helyeken, ahol sok vizuális inger ér egyszerre.

A legfontosabb kérdés talán nem az, hogy normális vagy-e hanem sokkal inkább az, hogy megérted-e mi történik veled. A PPPD nem azt jelenti, hogy megőrültél és azt sem, hogy a tüneteid „csak a fejedben léteznek”. 

Ki lehet ebből jönni?

Ez az a kérdés, amit minden PPPD-és másodjára tesz fel nekem miután megkérdezte, hogy mások is éreznek-e olyasmit, amit ő. A válasz az, hogy igen, határozottan lehetséges. A felépülés általában nem egyik napról a másikra történik. Az idegrendszered egy tanult működési mintában ragadt. Ami viszont egyszer megtanulható volt, az megfelelő támogatással újra is tanulható. Persze lesznek jobb és nehezebb napok és lesznek visszaesések is, de ha kitartó vagy haladhatsz szépen előre.

Ha ebből a cikkből csak egyetlen mondatot viszel magaddal, legyen ez:

PPPD-ben ezek a tünetek normálisak és nem vagy egyedül velük. Azt, hogy neked van-e PPPD-éd én nem tudhatom, de ha magadra ismertél mindenképpen fordulj szakorvoshoz és vizsgáltasd ki magad! Ha nem tudod hová fordulj olvasd el a következő írásomat!

Fotó: Kaboompics

Gyakorta az orvosi diagnózis ilyenkor a PPPD (Persistent Postural-Perceptual Dizziness).

Már van diagnózisod? Jelentkezhetsz hozzám itt: